Adatmegõrzés: a törvényhozási virsligyár túlhajtás alatt

[ DataRetentionIsNoSolution.com | A Tanács december 2-i kompromisszuma | Bizottsági javaslat | LIBE jelentés | EP eljárások ] [ English ]

Az FFII-nak sok tapasztalata gyûlt össze az Európai döntéshozatali eljárásról. Ebben a megvilágításban közelítjük meg az adatmegõrzési irányelvet, és azt az eljárást, ahogyan keresztülnyomják azt a Parlamenten. Sajnálatos módon könnyû párhuzamot vonni a szoftverszabadalmi irányelvvel. Sõt, ebben az esetben a helyzet rosszabb, mert a Bizottság és a Tanács egyetlen [ Parlamenti ] olvasatért küzdenek, kevesebb mint 3 hónappal az eredeti Bizottsági javaslattevés után.

Megmagyarázhatatlan, hogy az Európai intézményeknek, különös tekintettel az Európai Parlamentre, hogyan lehetne lehetõségük arra, hogy rendesen felmérjék ennek az irányelvnek a hatásait, együttmûködve több emberi és digitális jogi szervezettel.

Egy sor kérdést vetünk fel a továbbiakban, amelyek tisztán bemutatják, hogy ez az irányelv semmilyen módon sem kész arra, hogy elfogadják.

Tanulmányi következtetésrõl félretájékoztatás

„Wie wat bewaart heeft wat”, vagy „He who retains something has something”, azaz „akinek nincs mit rejtegetnie, annak nem kell félnie”. Ez a címe annak a tanulmánynak, amelyet a holland Erasmus Egyetem készített az adatmegõrzés hasznosságáról, mint a törvény betartatását segítõ eszközrõl (az elsõ, és legjobb tudomásunk szerint az egyetlen nyilvános európai felmérés a maga nemében). Ahogyan az EDRI megjegyezte, a Bizottság azon feltételezése (4. oldal), amely igazolja „a forgalmi adat fontosságát mindennemû nyomozásban” nem állta meg a helyét a holland parlamentben lapul a fûben. Még a szerzõk sem tudják igazolni ezeknek az adatoknak a hasznosságát mint közvetett vagy közvetlen bizonyíték, és nem tudják mennyire jellemzõek az alapul vett jogi esetek.

A szoftverszabadalmi irányelv esetében a Bizottság hasonlóan alaptalan következtetéseket vont le egy „hatástanulmány”-ból, amely abból állt, hogy angol székhelyû KKV-ket kérdeztek a szoftverszabadalmi igényükrõl. Mind a 11 válaszadó azt válaszolta, hogy nem érdekli õket a szoftverszabadalom, és nincsen rá szükségük. Ebbõl a 11 válaszból a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az Európai KKV-ket jobban kell tájékoztatni a szoftverszabadalmak által nyújtott elõnyökrõl.

Nemzeti parlamentek nem értenek egyet

A holland szenátus Jogi és Belügyi Bizottsága jelenleg ellenkezik a holland igazságügyi miniszterrel, Donnerrel, a Tanács keretjavaslatával és a Bizottság által javasolt irányelvvel kapcsolatban. A 2005. november 1-én kelt, miniszternek címzett levelében erõsen kifogásolta a különbözõ javaslatokat, az alátámasztó bizonyítékok hiányát, és felhívta a figyelmet a különbözõ módokra, hogy hogyan lehet megkerülni az adatgyûjtést (így teljes mértékben hasznavehetetlenné téve a szemükben).

Továbbá erõteljesen támadta a KPMG jelentés végkövetkeztetéseit, amelyet a Bizottság idézett. Donner miniszter 2005. 28-i válaszahttp://europapoort.eerstekamer.nl/9345000/1/j9vvgy6i0ydh7th/vg7slw5im1tl?key=vh5zbqk8wcs3 egyáltalán nem meggyõzõ, ezért a Bizottság ismét [megtagadta a javaslatának az elfogadásá thttp://www.europapoort.nl/9345000/1f/j9vvgy6i0ydh7th/vgq8mlyezvzt] 2005 November 29-én. Még várat magára az, hogy hogyan fog viselkedni a holland kormány a Tanácsban, ismervén a korábbi hírhedt [magatartását a szoftverszabadalmi esetébenhttp:NLParlpreti040830En].

A felelõs EU tanácsadói testület nem ért egyet

Az Európai Adatvédelmi Biztos többek között megjegyzi a véleményében, hogy „Az EDPS felismeri a körülményekben bekövetkezett változásokat, de még nincsen meggyõzõdve arról, hogy a forgalmi és helyrajzi adatok megõrzése szükségesek a törvények betartatásához, ahogyan azt a javaslat állítja”. Idézi a tanulmányok hiányát, amelyek megmutatnák, hogy szükség van az adatok megõrzésére, és aggodalmát fejezi ki az Európai Emberi Jogok Chartájával kapcsolatban.

Hasonlóan a Gazdasági és Szociális Bizottság is erõsen kifogásolta a Bizottság szoftverszabadalmi javaslatát, mert hiányoztak a hatástanulmányok, és mert nem volt kimutatható a szoftverszabadalmak szükségessége.

Nincsen egyezség

A javaslat 10-ik oldalán, a Bizottság azt írja, hogy „Noha a nyilvános tanácskozás és vita az ügyben széleskörû volt, ideértve az Európai Parlamenttel való tanácskozást, semmilyen közös megoldás nem született”.

A Bizottság erre adott válasza láthatólag az, hogy ír egy szöveget, amelyet megkísérel keresztülnyomni az egész törvényhozási eljáráson három hónap alatt. Az „egyezség” ilyen módon való kierõszakolása, amely nem ad idõt a vélemények kialakítására az említett szöveg kapcsán, a megcsúfolása annak a demokratikus eljárásnak, amely elvileg az EU kormányzásának a módja lenne.

A szoftverszabadalmi irányelv sem támaszkodott egyetlen konszenzusra, csupán a nagy befolyással bíró, kis érdekcsoport óhajaira.

Az Európai Parlamentnek komoly aggályai vannak

A javított 18-ik bekezdése az EP LIBE jelentésének (a LIBE az Állampolgári Jogok, Bel- és Igazságügyekért felelõs Európai Parlamenti Bizottság) azt írja*, hogy:

A 19. bekezdés szerint:

| „This Directive could better respect the fundamental rights and the principles recognised, in particular, by the Charter of Fundamental Rights of the European Union” | | „Ez az irányelv jobban tiszteletbe tarthatná azokat az alapvetõ jogokat és elveket, kiváltképpen azokat, amelyeket az Alapvetõ Jogok Chartája is elismer” |

Tehát van egy Parlamenti bizottságunk, amely egy olyan irányelvet javasol, amely önmagáról kimondja, hogy igencsak jó eséllyel túlmegy a szükséges és arányos intézkedések határán, és amely szintén kimondja, hogy jobban is illeszkedhetne az Alapvetõ Jogok Chartájához. Már ez önmagában azt mutatja, hogy ez a papír nem érett meg a pecsétre.

A szoftverszabadalmi direktíva kapcsán a Bizottság és a Tanács kísérlete során, mint ismeretes, nem válaszolt az Európai Parlament által felvetett kérdésekre: ez volt az EU történetében a legelsõ, második olvasatbeli visszautasítás.

Tagállamok fenntartásai

Van egy elég meggyõzõ lista a tagállamok fenntartásairól, amelyet a Tanács elnökségének a „kompromisszumos javaslat”-ához csatoltak. Ez nagyban hasonlít a szoftverszabadalmi irányelvre, amelyet a Tanács elfogadott elsõ olvasatban, Belgium, Ciprus, Dánia, Franciaország, Magyarország, Latvia, Hollandia és Lengyelország fenntartásai ellenére.

Végkövetkeztetés

Sajnálatos módon a Tanács és a Bizottság nem adták fel azt a stratégiájukat, hogy bármit keresztülnyomjanak a Parlamenten, amit csak szeretnének. Független tanulmányokat félreértelmeznek. A Parlamentet arra bíztatják, hogy ne legyenek tekintettel másra, csak egy ködös felsõbbrendû célra: a Lisszaboni egyezmény a szoftverszabadalmak kapcsán, a terrorizmus elleni harc az adatmegõrzés esetében. Az érintett feleknek nem adnak esélyt a felszólalásra, vagy egészen egyszerûen mellõzik õket.

Mielõtt a Bizottság átvette volna a kezdeményezést, a Tanács már készen állt hasonló intézkedések bevezetésére a Tanácsi döntéshozatal keretein belül. Ezen eszköz alkalmazásakor a Tanács nem köteles kikérni az Európai Adatvédelmi Biztos véleményét, és elgondolkodtató, hogy miért nem így cselekedtek. Ha van az EDPS-nek hivatalbeli ügye, akkor ez az. De ez megegyezik a Tanács korábbi viselkedésével, miszerint elhivatottak a törvényhozási virsligyár sima mûködtetése mellett. Úgy tûnik, hogy az a mottójuk, hogy 'Jobb egy rossz törvény, mint a semmilyen'.

Ami súlyosbítja a dolgot, hogy ez nem egy elszigetelt eset. Hasonló idõbeli nyomást tapasztalhatunk az IPRED2 irányelv kapcsán, és hasonló megvetését az érintetteknek és különbözõ képviselõinek. És mindkét esetben a terrorizmus hivatott arra, hogy lenyelessen a Parlamenttel mindent, amit a Bizottság és a Tanács hozzájuk vág.

Soha eddig nem volt ennyire szükségünk arra, hogy olyan Parlamentünk legyen, amelyik egy tiszta „NEM”-et tud mondani a megkülönböztetés nélküli törvényhozási nyomás áradatának, amelyet a Bizottság és a Tanács gyakorol. Jó direktívákra van szükségünk, és egy jó direktíva azt jelenti, hogy rendesen átlátható módon készül (és látszik a kapcsolat az összes „terrorizmus” ihlette irányelvek között, amelyeket a különbözõ parlamenti albizottságokra zúdítanak), komoly hatástanulmányok készülnek, idõt szánnak a civil társadalom és az ipar aggályainak megismerésére, és különösen tekintetbe veszik azt, hogy a Parlamentnek is idõ kell a véleményének a kialakításához.

Az irányelv tartalma alapján készült kifogások a következõ címen találhatóak: [DataRetentionIsNoSolution.comhttp://www.europapoort.nl/9345000/1f/j9vvgy6i0ydh7th/vgq8mlyezvzt].